Mégis egy idő után érlelődni kezd szívünkben egy szorító érzés, egy folytonosan lüktető gondolat, hogy nem. Ez mégsem olyan, ez mégsem az. Hiányzik valami. Valami, amit a múltamban hagytam, de ami mindig az enyém, ahová bármikor visszatérhetek. Vagy sokkal inkább hazatérhetek. Mert az az én igazi otthonom.
Mária is most hét hónapot töltött vendégségben Hajdúdorogon. Február 7-én indult el több ezer útitárs kíséretében, mert máriapócsi otthonában felújítási munkálatok kezdődtek. Ideiglenes otthonában örömteli készülődéssel várták, és gondoskodó szeretettel őrizték. Ő pedig megmutatta, hogy anyai szeretete itt sem lankad a hozzá fordulók iránt, hogy ő mindig és mindenhol meghallgatja az őt segítségül kérőket.
Ám az Istenszülő ikonjának máshol van az igazi otthona. És a munkálatok most olyan szakaszba értek, melyek lehetővé teszik, hogy a Kegykép hazatérhessen. Erre a jeles alkalomra pedig szeptember 5-én került sor gyalogos zarándoklat keretében.
A nagy készülődés már az előző este elkezdődött. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is méltó módon felkészültnek kellett lenni, hogy a hazatérés öröme valóban teljes legyen. Késő délután így a Cantemus kórus vegyeskara adott hálaadó koncertet, majd egész éjszakás virrasztás kezdődött a templomban.
Az útitársak pedig egyre csak gyűltek, hogy csatlakozzanak a hazatérő Máriához, amit ő azzal viszonzott, hogy a viharos éjszakát csillagos, tiszta ég váltott fel hajnalra. Ennek köszönhetően 3 órakor Kocsis Fülöp püspök atya rövid imádsága és buzdító beszéde után mintegy kétezer zarándok kelt útra a Kegyképpel.
Az Istenszülő ikonját 300-400 méterenként felváltva 8 fős, férfiakból álló csoport vitte a Hajdúdorog – Újfehértó – Érpatak-Zsindelyes – Nagykálló – Kállósemjén – Pócspetri – Máriapócs útvonalon. Erre a megtisztelő és lélekemelő feladatra több mint szász egyházközség hívei vállalkoztak, akikhez egy rövid útszakaszon a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Büntetés-Végrehajtási Intézet fogvatartottjai is csatlakoztak.
A menet során a zarándoksereg a görög katolikus liturgikus nap szertartásainak végzésével és Mária-énekekkel kísérte a hazatérő Szűzanyát. Három úti ikon megáldására is sor került, melyek egy leendő Mária-út létrejöttének első alapkövei. Közben az útitársak száma is sokasodott, minden állomáshelyen újabb száz és száz zarándokkal bővült a menetben résztvevők száma, akik között Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is jelen volt.
Így végül mintegy ötezer fős sokaság kíséretében ért a Kegykép Máriapócs határába, ahol közel ugyanennyien várták az otthonába visszatérő Máriát, aki mécsesekkel szegélyezett úton haladt a templom előtti térig, hogy másnap a püspöki Szent Liturgiát és vecsernyét követően újra visszakerüljön régi-új helyére, az igazi otthonául szolgáló máriapócsi bazilikába.