Idei  a Garadnai egyházközség fiataljai, hittantáborunkat Sajópálfalán töltöttük június 29-től július 3-ig. 23 gyerek és 5 felnőtt kapta a „behívót” a zarándokházba. Témánk a megszentelt élet jegyében zajlott: a szerzetesi hivatásról, fogadalmairól, szépségeiről, nehézségeiről, az imádság fontosságáról beszélgettünk.

      Mai zajos világunkban, az elektromos, digitális, akkumulátoros kütyük rabságában élünk, és keveset vagyunk csendben, kint a természetben, a templomban, és a szív magányában. Megkötöznek a programok, utazások, házimunka, továbbtanulási kihívások, karrierépítés, munkamánia, elvárások és megfelelések környezetünknek, pedig Valaki vár ránk, hiszen Ő alkotott minket, szeretteinkre bízott, ám adott értelmet és kellő érzéket, hogy felismerjük, megismerjük az Ő személyét. Embertársainkban is Ő mosolyog ránk és általuk is érezhetjük szeretetét. Ha képesek vagyunk SMS-t és tableteket nyomkodni, ami időnként keserű pirula, mert félreérthető, akkor inkább a személyes találkozásokra törekedhetnénk. Beszélgetni, meghallgatni, megnyílni mások előtt többet ér a nyugtató hatású tablettáknál. A táborban gyakoroltuk a csendet, a mobiltelefon nélküli életet, sétáltunk, beszélgettünk, imádkoztunk, játszottunk, rajzoltunk, énekeltünk, finomakat ettünk. Vecsernyével kezdtünk és szent liturgiával fejeztük be. Az ügyesebbek reggelente, fakultatívan részt vettek szent liturgián. Végig jártuk az imaösvényt Sajópálfalán, és megnéztük az egyre szépülő monostort, ami reméljük ősztől már nem lesz lakatlan. Eljutottunk szép időben Miskolcra, a selyemréti strandra, ahol megmártózott a csapat. Estéről estére zsongott a tábor, mint egy szorgalmas munkát végző méhkas. Szállingóztak az üzenetek a személyre szóló borítékokba, hogy ezzel is kedveskedjünk társainknak. Csapatfeladatok is voltak, ami jutalommal zárult. Utolsó esténket hagyományosan karaokeval és tánccal fejeztük be.

      Mai korunk embere, legyen az gyerek vagy felnőtt, vágyik a kapcsolatokra: beszélgetésre, találkozási lehetőségekre. Ugyanakkor a Mindenható Isten, Aki a mi Mennyei Atyánk, Ő is vágyik arra, hogy gyermekei tartsák Vele a kapcsolatot. Emberi módon vár ránk, hogy isteni titkok részesei lehessünk. Ebben segít a csend, az imádság. Szeretet az Isten. Szeretjük az Atyát és a másik embert megfoghatatlanul, láthatatlanul és egyszerűen érezzük, hogy a szívünket átjárja a szeretet.