Érzékeljük a problémát, egyrészt a körülöttünk élők zavaros életén, másrészt mint családban élők, a saját napi vívódásaink és döntéseink kapcsán. Korunkban erkölcsösen, tisztességesen, az Egyház tanítását szem előtt tartva, sőt, betartva élni: nem egyszerűen divatjamúlt, hanem egyenesen kirívó.

Ezért is nagyszerű, amikor megerősítő impulzusokat kapunk.  Ha nem is vadonatúj gondolatokkal, de logikusan összefoglalva azokat a törvényeket, támpontokat, amelyek mentén haladva úgy sikerülhet a házasságunkat (meg)élni, hogy abban a Szentháromság mintájára épülő feltétel nélküli szeretet megnyilvánulása legyen minden mozdulat, szó, tett. Hogy sose felejtsük el: szövetségünk arra szól, hogy a halálig hűségesek maradunk, nem kevesebbre!

A professzor minden gondolata továbbiakat generál, hiszen külön-külön is órákat lehetne beszélgetni a házasságon belüli és kívüli szexuális kapcsolatról, a gyermekáldás elfogadásáról, a házassággal kapcsolatos illúziókról, a szentségi életről, amely képessé tesz, hogy krisztusi módon szeressünk!

Amikor azt mondta: egyedi helyzetekben mérvadó a lelkiatya szava, elgondolkodtam, vajon van-e mindegyikünknek állandó, rendszeres gyóntatója, lelki vezetője…

Feladatot is sugallt az atya, ugyanis előadását azzal fejezte be: „éppen a görögkatolikus papcsaládoknak kellene a családi élet szépségeiről beszélni, hiszen ti élitek meg, …”

Feladatunk egymást, a ránk bízottakat abban erősíteni, hogy Egyházunk szabályai irányt mutatnak számunkra.