Szent Ambrus Milánó püspöke: A szent misztériumok[1]

V. FEJEZET Tartalma: A keresztségben Krisztus van jelen; azért nem a kiszolgáltatok érdemétől függ a keresztségérvénye. A Szentháromságról szóló hitvallást magyarázza röviden.

26. Van-e még, amin kételkedhetnél, mikor oly világosan mondja az Atya az evangéliumban: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik; mikor ezt mondja a Fiú, aki fölött a Szentlélek, mint galamb nyilvánította magát; ezt a Szentlélek is, ki galamb képében szállt alá. Ugyanezt hirdeti Dávid is: Az Úr szava a vizek fölött; felharsant a fönséges Úr, az Úr a sok víz fölött. Ezt hirdeti a Szentírás, mikor Jerobaal (Gedeon) kérésére tűz szállt le az égből – és azzal is, mikor Illés kérésére az égből leszálló tűz szentnek mutatta az ő áldozatát.

27. Ne nézd a személyek érdemét, hanem a papok tisztségét. De ha éppen érdemeiket vizsgálod: mint ahogy Illésre tekintesz, úgy nézz Péternek is érdemeire, vagy Páléra, akik a Úrtól vették ezt a szentséget és nekünk áthagyományozták.. Rájuk látható tűzláng száll alá, hogy higgyenek; bennünk, kik hiszünk, láthatatlanul működik; nekik előképül, nekünk erősítésül szolgál a tűz-láng. Hidd el tehát, hogy a papok imádságára jelen van az Úr Jézus, aki azt mondta: Ahol ketten vagy hárman összejönnek, ott vagyok én is; mennyivel inkább részesíti kegyelmes jelenlétével azt a helyet, ahol az Egyház van, ahol az ő misztériumait ülik meg!

28. Leszálltai tehát a vízbe. Gondolj vissza, mit feleltél akkor, mikor mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem úgy mondtad: Hiszek a nagyobban és kisebben és az utolsóban, hanem saját szemed kötelez el arra, hogy egyformán higgy a Fiúban, úgy mint az Atyában; hogy egyformán higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy hitvallásod szerint csak az Úr Jézus keresztjében kell hinned.

VI. FEJEZET Tartalma: Megmagyarázza, miért kenik meg a megkeresztelteket fejükön; szól a lábmosásról és a két szertartás bűntörlő hatásáról.

29. Ezután felmentél a paphoz; gondolj vissza, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid beszél: „Mint a kenet a tején, mely leszáll Áron szakállára.” Ez az a kenet, melyről Sálamon is említést tesz „Neved, mint a szétömlő illat, azért szerettek téged a hajadonok és vonzódtak hozzád”. Hány megújult lélek szeretett meg téged ma, Urunk Jézus, kik azt mondják: „Vonzz minket magad után, ruháid illata után eredünk” és az örök élet illatát akarják belehelni!

30. Értsd meg, hogy miért van ez, mert a bölcsnek szemei a fején vannak. Ezért ömlik le a szakállára, ami az ifjúság kegyelmének jelképe; azért Áron szakállára, hogy te is kiválasztott papi, értékes nemzedék légy; mert mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel a lelki kegyelem.

31. Kiléptél a keresztvízből, gondolj vissza az evangéliumi olvasmányra. Az Úr Jézus ugyanis

megmosta az Evangélium szerint tanítványai lábát. Mikor Simon Péterhez ért, azt mondta neki Péter: Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha; nem vette észre a titkos jelképet, azért utasította vissza a szolgálatot; azt hitte, a szolga alázata szenved csorbát, ha az Úr szolgálatát elfogadja. Felelte neki az Úr: Ha nem mosom meg lábaidat, nem lesz részed velem. (Jn13,9.) Mire Péter azt mondta: uram, ne csak lábamat mosd meg, hanem kezemet és fejemet is (u. o. 9.). Akkor azt felelte az Úr: Aki meg van mosva, elég neki, hogy lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. (U. o. 10.)

32. Péter tiszta volt ugyan, de lábfejét meg kellett mosnia, mert benne volt az első ember átöröklődő vétke: amikor azt elgáncsolta a kígyó és megtévesztette. Azért mosta meg az Úr lábfejét, hogy az átöröklődő bűnöket letörölje; mert saját vétkeinket eltörli a keresztség.

33. Ismerd meg egyúttal, hogy magának az alázatos szolgálatnak is titkos jelentése van: Azt mondja ugyanis az Úr: Ha én, az Úr és a Mester, megmostam lábatokat, mennyivel inkább kell, hogy ti egymásnak mossátok lábait.240 Mert ha üdvösségünk szerzője maga is engedelmessége árán váltott meg minket, mennyivel inkább kell nekünk, az ő szolgáinak, az alázat és engedelmesség szolgálatát egymással szemben gyakorolnunk.