Lehet folyamatosan olvasni, mint egy történelemkönyvet, és ismeretet gyűjthetünk így. A bibliaórákon kis szakaszokban olvassuk a bibliát, és szakember magyarázza. Részben a kor tükrében, részben a hit tükrében a leírtak értelmét. Ezek a szentírásolvasások a Bibliáról szerzett tudásunkat gyarapítják. Szükség van tudásra, alapismeretekre, mert ezek nélkül kedvünkre formálhatnánk a bibliai üzenetet.

            Lehet úgy is olvasni a szentírást, hogy egy-két mondatot, vagy egy rövid szakaszt olvasunk csak el egyszerre, és azt egész nap hordozzuk a szívünkben. Elgondolkodunk rajta, és keressük eddigi olvasmányainkban, és elmúlt életünk eseményeiben azokat a részeket, melyek kapcsolódnak az olvasottakhoz. Ezt elmélkedő olvasásnak nevezzük. Szemlélődés az, amikor belehelyezzük magunkat a bibliai élethelyzetbe, és résztvevőivé válunk az ott leírt eseményeknek. Átéljük az elhangzottakat, beleéljük magunkat valamely szereplő helyzetébe, és vele járjuk végig a bibliai utat.

            A mai evangéliumi szakasz a csodálatos halfogás története. Elmélkedjünk el ennek a történetnek az eseményein. Egy tapasztalt öreg halász társaival a Galileai tavon egész éjjel fáradozik, de semmit sem fognak. Pedig tudja, hogy hol, milyen eszközökkel, milyen halat lehet fogni. Halász ember. Nem esik kétségbe, nem keseredik el. Azt is tudja, hogy ha éjjel semmit sem fogtak, nappal nem érdemes tovább kísérletezni. Reggel szépen partra eveznek, és elkezdik kimosni a hálót.

Éppen végeznek ezzel, amikor Jézus jön. Ismerik. Szeretik. Szívesen hallgatják.    A kedvéért újra vízre szállnak. Hallgatják őt. A végén: „Evezz a mélyre!” Jézus kérése az emberi ész és tapasztalat, minden szakmai ismeret ellenére van. De Péterben most a halásznál erősebb a hívő. A szíve válaszol, nem az esze. „Igaz, hogy egész éjszaka semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálót!” És annyi halat fognak, mint még soha.

Keressük meg a halfogás ésszerű magyarázatát. Ugyanazok az emberek. Ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazon a helyen, szakmailag sokkal jobb időben semmit sem fogtak. A halak is ugyanazok, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy új generáció érkezett, új szokásokkal. Nincs tehát ésszerű magyarázat. Illetve mégis van. Ilyenkor a józanész azt keresi, hogy ha minden ugyanaz, akkor keressük meg, hogy mi változott, mert abban lesz az események kulcsa.

Mi változott? Két változás történt. Egyik az, hogy Jézus beszállt a halászbárkába. Jézussal pedig nemcsak többen vannak, hanem összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak is. Miért? Mert nem csak a földi, hanem az égi eszköztár is rendelkezésükre áll. Márpedig:”Istennél semmi sem lehetetlen!” A másik változás, hogy Péter már nem a saját erejében, tudásában bízva cselekszik, hanem Jézus szavára. És ez a mondat: „A te szavadra kivetem a hálót!” – ennek a bibliai résznek a kulcsmondata.

Ez a mondat hit meghatározása is lehetne. Miért? Mert az életünk általában tudásra, tapasztalatra, szakismeretre épül. Ugyanakkor földi és örök életünk alapja és célja túl van a tapasztalaton. Csak a józanész, a tudás, a tapasztalás kevés, ha arra keresünk feleletet, hogy honnan vagyunk? Miért vagyunk? Hová megyünk? Márpedig ha ezekre a kérdésekre nem válaszoltunk, akkor bábuk vagyunk. Ha felelünk, akkor lesz tervezhető az élet, akkor leszünk képesek irányítani azt.

Isten van a világ, az élet, a mi életünk mögött. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk!” Nélküle nem tudunk „jó feleletet adni” korunk kihívásaira sem. A Csodálatos halfogás üzenete: Aki beengedi élete hajójába Jézust. Aki helyet készít számára munkahelyén, otthonában, azt megszólítja. Igaz, szava sokszor furcsa kérést hordoz. Tégy olyat, ami tegnap semmi eredménnyel nem járt. Menj oda, ahol esély sincs a többre, jobbra. Tedd azt, amihez értesz, de már az Ő szavára, Vele mozdulj meg. Mi lesz ennek az eredménye? Ott, ahol nem is várod, akkor, amikor nem is képzeled, többet találsz, mint életedben bármikor önerőből, tudományosan megalapozott munkából.

Korunk hibája a túlzott önbizalom – és ez is benne van ebben a szentírási részben. Nem a „Te szavadra”, hanem a saját fejünk alapján akarjuk meghatározni azt, ami Isten joga. Azt, hogy honnan jöttünk és hová megyünk. S ha ezt a kettőt rosszul látjuk, akkor a „Hogyan Éljünk?”-re sem válaszolunk helyesen. A „Te szavadra” – ezt vette komolyan Teréz anya, Szent Ágoston, Szent Ferenc, szentek, pápák, egyszerű emberek, szüleink, nagyszüleink sokasága. Az, hogy vagyunk, és ilyenek vagyunk, abban is nagy része van ennek a mondatnak.

Hálót vetni, Isten szavára megmozdulni Péternek sem volt könnyű alkalmatlan helyen és időben. Papnak lenni, igét hirdetni, Isten szava szerint élni ma sem könnyű senkinek sem. Csak folyamatos hittel és tudatossággal megy. Ezt a hitet karban kell tartani, mert a csalódások könnyen eltántorítanak. Péter a példa rá – és ez is a Biblia üzenete -, hogy nem lehet egyszeri csodára, egyszeri megtérésre ráépíteni egy egész életet. A hitért minden nap meg kell küzdeni. Isten akaratára minden nap igent kell mondani. Ha nem így teszünk, úgy járunk, mint Péter a vízen járáskor, vagy a főpap udvarában. Süllyedni kezdünk, istentagadókká válunk.

Ennek a mondatnak „A te szavadra…” előzménye az, hogy Péter beengedi bárkájába Jézust, és sokáig hallgatja tanítását. Ismeri azt, aki ezt kéri tőle. Ha nem hallgatjuk rendszeresen, és nem ismerjük eléggé, akkor hajlamossá válhatunk szavát figyelmen kívül hagyni. Itt van a biblia olvasásának, a rendszeres imának, templomba járásnak a jelentősége. A gondozott hit – éppen úgy, mint a gondozott fa – képes bő termésre.