Az Istenszülő születésének emléknapja előtti vasárnapon több, mint ötszáz, elsősorban ruszin nemzetiségű zarándok gyűlt össze a kis faluban Ungvártól, Debrecenig. A búcsú ünnepséget a Sajópálfalai Görög Katolikus Egyházközség és a Sajópálfalai Ruszin Önkormányzat szervezte, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Támogatáskezelő, az Országos Ruszin Önkormányzat, és a B-A-Z Megyei Területi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzatok támogatásával. Megtisztelte az ünnepet jelenlétével az EMMI Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága nevében Dr. Fedor Tibor, az Egyházi Koordinációs és Kapcsolattartási Főosztály vezetője,Kramarenkó Viktor az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke és korábbi elnöke Giricz Vera,Fekete Zoltán polgármester, a képviselő testület, hazai ruszin nemzetiségi önkormányzatok képviselői és az ungvári szeminárium növendékei.

„A mai ünnepnek az adja meg a különleges jelentőségét – mondta Dr Fedor Tibor - hogy a ruszin azon magyarországi nemzetiségek közé tartozik, ahol a nemzetiség és a vallás nagymértékben egybeesik”, majd rámutatott ennek történelmi hátterére is. Köszöntőjében kiemelte, hogy a ruszin kisebbség magyarországi jelenléte „jó példája a többségi nemzet és nemzetiség között harmonikus együttélésnek.”

A falu történetében a Rákóczi szabadságharc utáni időktől tanúskodnak források a ruszinok jelenlétére. Az általuk emelt fatemplomban 1717. január 6 és február 16 között az Istenszülő képének szemeiből véres könnyek hullottak. Ennek a helyére emelték a mai templomna1779-ben. A könnyező ikon azonban csak majdnem kétszáz évvel később, 1973-ban került vissza.

A két nyelven, ószlávul és magyarul, mondott Szent Liturgiát Szocska Ábel első helynök atya vezette. Ünnepi beszédében a Szűzanyát és életét ajánlotta figyelmünkbe: „a Szűzanya arra indítbennünket, hogy mi is tiszteletre méltó emberek legyünk”. „Napjainkban egyre fogy a tisztelet” – emlékeztetett Ábel atya. Ennek okaként, már a lelki atyák tanításában foglaltakat idézte, mely szerint„azért nem tisztelnek bennünket, mert nem vagyunk elég alázatosak.”„Az alázatos élet kezdete bűneink felismerése, mert így arra tudunk figyelni, hogy minél jobb emberek legyünk. Nem az emberek tetszését kell keresnünk, hanem a jó Isten előtt kell mindenek előtt alázatosnak lenni, úgy, ahogyan a Szűzanya mutatja ezt nekünk… az evangélium szerint kell élnünk”.A helyesen gyakorolt alázat kimondja az igazságot, büntet, ha szükséges, segít, gyógyít, ételt ad és megbocsát, „de sohasem veszíti el máltóságát” –fogalmazta meg Ábel atya.

A búcsúi körmenet után agapé és közös együttlét várta a híveket, ahol jóleső érzéssel üdvözölték egymást a régebbi ismerősök és reményüket fejezték ki, hogy jövőre is újra idelátogatnak. 

Képgaléria