Azt tudtuk, hogy egyszerre nem tudunk majd a Kegykép elé járulni, a várható tömeg miatt. Hiszen érkeztek gyermekek a megyaszói, az abaújszántói, az abaújkéri, a garadnai, a hernádvécsei és a novajidrányi lakásotthonokból is. Azt tálaltuk ki, hogy mindegyik lakásotthon más módon köszönti Máriát. Volt, akik egy szép imát mondtak el, mások ismertették a pócsi könnyezés történetét, ismét mások pedig eljátszották a kánai menyegző evangéliumi jelenetét. Közben végig énekeltünk gitáros kísérettel, hiszen aki énekel, kétszeresen imádkozik. Elhangzottak versek is, melyekben reméljük az Isten is kedvét találta. S minden gyermek a Kegykép elé járulhatott, és megcsókolhatta azt.

De miért fontos ez nekik? Azt gondolom két okból is. A lakásotthonos gyermekek nem a szüleikkel élnek. Egész biztos, hogy hiányzik nekik a szülői szeretet. Ezért, az ő életükben, kiemelten lényeges, hogy tudják és érezzék, hogy mindenkinek van egy égi édesanyja, egy legnagyobb közbenjárónk, aki szeret minket és imádkozik értünk a végtelenül irgalmas Istenhez. Hogy Mária soha nem hagy el minket. Benne bízhatunk, betakar minket védőleplével, ahogyan az édesanyja betakarja aludni készülő gyermekét, és a fülébe súgja: nagyon szeretlek! A másik ok gyakorlatiasabb: sikerélményt adtunk gyermekeinknek. Elmondhattak egy verset, eljátszottak egy szerepet, fölolvastak egy történetet, énekeltek, és az egész templom rájuk figyelt, és nekik örült. Fontosak lettek valakiknek, és letettek valamit az asztalra. Persze ehhez az kellett, hogy sokat készüljünk erre a napra. Hogy megtanulják azt a verset, jelenetet, imát, éneket. Remélem megérezték, hogy az életben csak akkor fogják tudni megállni a helyüket, ha vállalják a nehézséget is, ha valamire energiát szánnak, ami igazán fontos, azért tudnak áldozatot is hozni.

A nagyböjt is erről szól. Nem célnélküli a böjtölésünk, nem önmagáért vannak lemondásaink, nem értelmetlen a mi készületünk, hanem minden a Húsvétért történik. Mert szeretnék eltelni a feltámadás örömével, a Krisztus feltámadásából származó kegyelemmel. Adja Isten, hogy ez így legyen velünk, a ránk bízott gyermekekkel, és minden emberrel a földön. Ámen!

Galambvári Péter

az abaújszántói és abaújkéri lakásotthonok lelkivezetője