Érkezésünk után a kegykép előtt végeztük a parakliszt, ezzel egész napunkat, családjainkat, esperesi kerületünket az Istenszülő oltalmába ajánlva. Ezek után a nap szervezője és házigazdája, Gorcsa György kerületi esperes atya köszöntötte a résztvevőket, és kiemelte, hogy egymás iránti barátsággal az Istenre való odafigyeléssel töltsük el a napot. Mindezek után Polgári László parókus atya üdvözölte társaságunkat, valamint ismertette a templom és a kegykép történetét.

Programunk a zarándokházban folytatódott ahol elsőként Galambvári Péter atya gondolatait hallgathattuk meg a böjtről. Elmélkedése során az egyházjog idevonatkozó részét hívta segítségül  rámutatva ezzel egyházunk hivatalos tanítására. Polyák Péter mezőzombori atya elmélkedése következett, aki a böjt lelki vonatkozásairól szólt, megerősítve mindannyiunkban a vágyat, hogy közelebb kerüljünk az értünk önmagát feláldozó Krisztushoz. Végezetül az esperes atya elmélkedését hallgathattuk, aki a „rejtekben is látó” Isten felénk szálló szeretetéről, a csendben folytatott helyes böjtölés evangéliumi tanácsairól beszélt. Mint minden elmélkedés után, így most is gyümölcsöző beszélgetés alakult ki a résztvevők között, ezzel is segítve kérdéseink megválaszolását. Ez a beszélgetés folytatódott az ízletes ebéd elfogyasztása alatt is, majd lelkinapunk lezárásaként a templomban vecsernyét imádkoztunk és megtekintettük az épülő kolostor munkálatait.

Hazafelé indulva meggyőződésem, hogy sokunkban megfogalmazódott egyrészt a kiváló vendéglátásnak – köszönet érte Polgári László atyának –, másrészt az egyszerű, baráti és őszinte légkörnek köszönhetően, ugyan kilóméterben nem, de lélekben mindenféleképpen lerövidült az út Tokaj és Mezőzombor, Szerencs és Abaújszántó között. De ami a legszívmelengetőbb, hogy rövid és különlegesen szép út alakult ki az emberszerető Isten és a Kerületünk tagjai  között, hiszen mindannyian éreztük: az  Atyaisten elénk sietett.